Lengyel, magyar két jó barát – Polak, Węgier, dwa bratanki

Az Erasmus+ program keretein belül ugyan, de új partneriskolai kapcsolatot volt alkalmunk kialakítani egy, a lengyelországi Radzymin városában található középiskolával.

A projekt előkészületei 2019 februárjában indultak, majd mintegy 10 hónappal később, decemberben került sor az első találkozóra és iskolánkban vendégül láthattunk 15 lengyel diákot, valamint az őket kísérő pedagógusokat.

A két nép közismert történelmi barátsága adta a kapcsolat alapötletét. A projekt keretében számba vettük azokat a történelmi személyiségeket, akiket mindkét nemzet ismer, sikerrel kíséreltünk meg hasonlóságokat felfedezni a lengyel és magyar nyelv szókészletében. Közösen felkerestünk néhányat azon helyszínek és emlékművek közül, melyek a két néphez köthetők, ennek apropóján ellátogattunk Győrbe is és koszorút helyeztünk el a lengyel-magyar barátság emlékművénél, ahol közösen szavaltuk el Stanisław Worcell, lengyel író és politikus 1848-ban megfogalmazott gondolatait magyar és lengyel nyelven.

A hét folyamán kiemelten foglalkoztunk a 20. század történelmével, a tanulók előadásokat hallgathattak meg iskolánk tanárainak előadásában az 1956-os események lengyel és magyar vonatkozásaival és a diktatúrákkal kapcsolatban, majd megtekintették a Terror Háza Múzeum kiállítását. Az Országházba tett látogatást lenyűgözte vendégeinket.

A lengyel küldöttség Horváth Márk 10.A osztályos tanuló szüleinek jóvoltából, az éttermükben szervezett záróebéden ismerkedhetett meg magyar ínyencségekkel és megtekinthettek egy táncbemutatót. is. A nagy sikerrel zárult találkozó után iskolánk lengyelországi viszontlátogatását kezdtük el tervezni.

„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy,

melyek külön törzset növesztettek, de

gyökereik a föld alatt összefutnak és láthatatlanul

összekapcsolódtak, összefonódtak.

Ezért egyiknek léte és erőteljessége,

a másik életének és egészségének feltétele.”

 

„Węgry i Polska to dwa wiekuiste dęby,

każdy z nich wystrzelił pniem osobnym i odrębnym, ale

ich korzenie, szeroko rozłożone pod powierzchnią ziemi,

i splątały się, i zrastały niewidocznie.

Stąd byt i czerstwość jednego jest drugiemu warunkiem

życia i zdrowia”.

Stanisław Worcell (1848)